header-hun

Célkitűzés

Számosan vélik azt, hogy a relativitáselméletek teljesen új teóriák, amelyek a XIX. és a XX. század fordulóján születtek, és ha meg találnánk cáfolni Einstein elméleteit, akkor a relativisztikus gondolkodásnak is vége lenne, többé nem lenne szükség relativitáselméletre. Ez a megközelítés téves. Az einsteinista relativitáselméletek csak egy szerencsétlen példáját jelentik annak a sokféle relativitáselméletnek, amelyek már Einstein előtt is léteztek, és amelyek Einstein után is létezni fognak.

Az einsteinista relativitáselméletek a relativista erkölcsi és társadalmi életérzés természettudományos "megalapozásának" látszanak az átlagember előtt, ami egyenesen a szélsőséges liberalizmushoz vezet.

Elevenítsük fel Ortega 1923-ban írott szavait (José Ortega y Gasset: Historical significance of the Theory of Einstein. 1923, In Obras completas. Revista de Occidente, Madrid 1966):

„Einstein relativizmusa éppen az ellenkezője Galilei és Newton látásmódjának. Utóbbiak szemében az időtartamokra és térbeli pozíciókra és a mozgásokra vonatkozó empirikus megfigyelések azért relatívak, mert hittek az abszolút nyugalomban lévő térben, az abszolút időben és a mozgások abszolút sebességében, amelyeket közvetlenül nem észlelhetünk, legfeljebb közvetett tudásunk lehet róluk (például a centrifugális erőről). Mindazonáltal ha hiszünk ezekben az abszolútumokban, az összes fontos megfigyelés hibás lesz, merő csalóka látszat: az összes adat nagysága attól függ, hogy honnan nézi a megfigyelő. Következésképpen a relativitás ebben a felfogásban: Hiba.

Tegyük fel, hogy valaki valamilyen meghatározatlan okból tagadja ezeket az érzékelhetetlen, de mégis abszolút tér-, idő-, és mozgási értékeket. Ebben a pillanatban azok az értékek, amelyek eladdig hibás méréseknek voltak tekinthetők, az egyetlen realitássá válnak. Ettől kezdve nincs abszolút realitás, amelyhez hasonlítani lehetne a relatív realitásokat. Ettől kezdve csak egyetlen, realitás létezik, amelyet a pozitivisztikus Fizika csak egy bizonyos pontossággal tud meghatározni. Ez az a realitás, amelyet a megfigyelő egy adott pontban észlel, tehát ez egy relatív realitás. Amennyiben ez a relatív realitás – kiindulási feltételezésünk szerint – az egyetlen létező realitás, akkor ez nem csak relatív, hanem egyben szükségszerűen abszolút realitás is.

Ezen a ponton a relativizmus már nem áll szemben az abszolutizmussal, éppen ellenkezőleg, egyesül vele, és azt nem hibának tekinti, hanem abszolút realitással ruházza fel.

Ez a helyzet Einstein mechanikájával is. Az ő Fizikája nem relatív, hanem relativista, és ezzel a relativizmusával abszolút jelentőségre tesz szert..”

Egyet lehet érteni Ortega elemzésével. A klasszikus fizikának ugyanúgy szüksége van relativitáselméletre, relativisztikus megközelítésre, mint az einsteinizmusnak. Csak másképp.

Ez a honlap segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy az érdeklődő közelebb kerüljön a relativista tudomány- és erkölcsi felfogás cáfolatához.

Honlapom folyamatosan bővülni fog, mert publikált könyveim már nem, vagy csak nagyon drágán hozzáférhetőek, ezért legújabb angol nyelvű könyvem magyar fordítását, amely várhatóan 2018-ban fog megjelenni, fokozatosan, részletekben ezen a honlapon is hozzáférhetővé kívánom tenni. Addig is a honlap egyes lapjain az új könyv legfontosabb megállapításainak bizonyítékait mutatom be, amelyek közül a legfontosabb a Michelson-Morley-kísérletsorozat alapos kielemzése, amely bizonyítani fogja, hogy a fény terjedése nem abszolút állandó.

Számos olyan tapasztalati adat is van, amelyek bizonyítják, hogy az Einstein-féle relativitási elv, (mely szerint a fény világában is igaz a Galilei-féle Relativitás Elve, azaz nem létezik kitüntetett vonatkoztatási rendszer, és bármely két önkényesen megválasztott koordinátarendszer felcserélhető egymással) téves, mert a Természet kijelöl olyan kitüntetett vonatkoztatási rendszereket, amelyeket nem lehet felcserélni másokkal. Ilyen tapasztalati adat például az éves csillagászati aberrációnál észlelhető ún. aberrációs állandó, amelynek nem lenne szabad állandónak lennie, ha Einsteinnek igaza volna.

Cáfolja a vonatkoztatási rendszerek felcserélhetőségét a Hafele-Keating-kísérlet, és a GPS-ben elkerülhetetlenül követendő számítások is, amelyek Einstein elmélete alapján nem, hanem Lorentz elmélete szerint "működnek" jól. Amennyiben a GPS rendszert működtető NASA Einstein szerint számolná ki az időeltolódásokat, autóinkat akár kilométerekkel is odébb vezényelné a rendszer, mint ahová menni szeretnénk. A NASA Lorentz elmélete szerint számol, azaz kitüntetett vonatkoztatási rendszert (Earth Centered Inertial, magyarázatát lásd a vonatkozó lapon) használ. Ezek a kísérletek megcáfolják Einstein másik axiómáját.

Akkor pedig ha mindkét einsteini axióma kíséretileg cáfolható, hogyan lehetséges az, hogy a matematika, azaz a Lorentz-transzformáció mégis "működik"?

Ki kell cserélni a rossz axiómákat olyanokra, amelyekkel a modern relativitáselmélet továbbra is működik. Három új, a józan ésszel összeegyeztethető axióma alapján született meg az Erőtér-kölcsönhatások Relativitás Elmélete, amelynek matematikai levezetése mindhárom könyvemben megtalálható, és amit ezen a honlapon is bemutatok.